Néhány sürgős levél vár, de a gondolataim már az anyaság szépségei körül járnak. Te jó ég, már ennyi az idő? Hazajöttek a suliból, - "anya, holnap témazárót írunk matekból!" - akkor átnézzük a geometriát és a szöveges példákat. Neked pedig meg kell tanulni az Altató c. verset?
Számolunk, szorzunk, osztunk, rajzolunk, angol szavakat memorizálunk, nyelvtani szabályokat értelmezünk, meghódítjuk Rómát, átéljük a költő szavait: "Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház…" de előtte befejezzük természetismeret házit és hosszasan keresgéljük a neten, hogy a görög mitológiában mit szimbolizál a tölgyfa és a hársfa, amivé Zeusz változtatta a hűséges párt, Philemont és Baucist. "
Új darabot vettünk hegedűn!" - akkor játszd el többször! "Régi mesékre emlékszel-e még? Volt egyszer rég, volt egyszer rég…"
Az esti szertartás és rutin (vacsi-fürdés-táska pakolás-puszit kérek) között még holnapra a kirándulás árát is beteszem (boríték, pontosan kiszámolva, ráírva), aláírom az üzenőt, "Kivasalod a néptánc-szoknyámat?" "Nem találom az úszószemüvegem!" A furulyakotta itthon marad?
"Dunna alatt alszik a rét" és a gyerekszoba is lassan elcsendesedik…
Hol is tartottam?
Ott, hogy anyának lenni csudajó! Valljuk be, nem mindig orgonaillat és tündérmosoly, időnként kiszaladnék a világból, de hamar vissza is térnék. Visszaemlékszem a doktor úr szavaira azon a napfényes május délutánon: "Gratulálok, egészséges kislánya született!"
Az életem első (saját) anyák napján kapott kék rózsákra, három napos kisbabámmal a kezemben. A bölcs tanácsra: "Fel kell nőni a feladathoz!" A két évvel későbbi, viharos téli éjszakára, amikor a testvére érkezett.
A babázástól a kiskamaszkorig eltelt 11 év mozgalmas időszak volt, nem unatkoztam, - de mint jól tudjuk, ez a fogalom összeférhetetlen az anyasággal - az élet mindig új helyzet és kihívás elé állított. Jönnek az emlékek sorban… Az első szavak, az első lépések, a műtétek előtti szorongás, a gyerekkórházban töltött napok, a kopogós cipő és pörgős szoknya, az angyalarcú szőke kislány, a vasgyúró kisfiú, a babaillat, az ákombákom betűkkel írt "Anyának szeretettel" feliratú szívecskékkel teletűzdelt képeslapok és gyerekrajzok, amit a fiókban és a szívemben őrzök, a maszatos arcocskák és puha kezek, a szeretet apró jelei, amik minden gondot felülírnak.
Az óvoda-, és iskolaválasztás procedúrája, a gyerekközösségek, a felvételi izgalmai, koncertek és előadások, vizsgák és ünnepek, betegségek és családi vakációk, sikerek és kudarcok.
Ezernyi kétség, küzdelem, bűntudat és szégyen, aggodalom és lelkiismeretfurdalás, fáradság és fájdalom, csalódás és bosszúság mellett büszkeség, öröm, hála, feltétlen szeretet, sok-sok ölelés és simogatás.
Mit tanultam tőlük?
Türelmet, önismeretet, önkritikát, kreativitást, problémát megoldani, időt jól beosztani, észrevenni a csodákat a hétköznapokon, megtalálni az apró örömöket az életben, lelkesedni és lelkesíteni, szívből nevetni és sírni, önfeledten játszani, megérteni, együtt érezni, kivárni, rugalmasnak és toleránsnak lenni, értően odafigyelni és meghallgatni, felelősséget vállalni, elengedni.
Azt is, hogy nem kell tökéletes anyának lenni, csak elég jónak. Sokkal hitelesebb, ha nem szépítem vagy tagadom le a nehézséget, hanem látják, hogyan oldom meg a problémákat. Helytállni a mindennapokban, vélt és valós elvárásoknak megfelelni (vagy éppen nem megfelelni) az óvodában, iskolában, a szülői értekezleten, az orvosi rendelőben, ügyintézés és városi közlekedés közben, a rokonságban és szomszédságban, egyensúlyozni a sokféle feladat és szerep között, fennmaradni, ha nem sikerül, újrakezdeni.
Mosolygósan vagy morcosan, csüggedten vagy élettel telve, de lelkesen, újult erővel.
A gyermekek csodálatos ajándékok. Hiszem, hogy a ránk bízott ajándék mellé megkapjuk a szükséges erőt is. Sikerül felnőni a feladathoz. Hála legyen érte!
Halász Kinga, Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
