Vannak napok, amikor semmi sem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Amikor összetörik, tönkremegy, lekésem, elfelejtem, szétesik, elromlik, nem működik, szóval egyszerűen nem jön össze. Véletlenül vagy a körülmények miatt, esetleg mások vagy a magam hibájából. Egy vasárnap délután is épp bosszankodtam az elrontott sütemény miatt - a vendégek érkezéséig már nem sok esélyt láttam, hogy újat készítsek, - amikor a kislányom így szólt: - Anya, Pollyanna most azt mondaná, örülj annak, hogy még nyitva van a bolt! Leszaladunk a hozzávalókért, csak a krémet kell újra összekeverni és tökéletes lesz a torta!
Hogy ki az a Pollyanna? Egy 11 éves szőke copfos, szeplős kislány egy régi, klasszikus regényből (Eleanor H. Porter: Az élet játéka). A nagymamám mesélte gyerekkoromban, egyik kedvenc régi olvasmányélményem. Azóta többször is elolvastam, - a gyerekeim is szeretik -, de az üzenete semmit sem változott az idők során: az élet feltétlen szeretetéről szól.
Baba helyett mankók
A békebeli regény a XIX. század közepén játszódik egy angol kisvárosban. Pollyanna korán elveszítette édesanyját és testvéreit, az édesapja lelkész volt, távoli vidéken élt, missziós szolgálatot végzett. Ő tanította meg a lányát a "játékra". A dolog úgy kezdődött, hogy Pollyanna nagyon szeretett volna egy babát, várta a havonta érkező missziós hordót, amiben ruhákat és más adományokat küldtek nekik. Egy alkalommal baba helyett csak gyereknek való mankót talált. Elkeseredett, de apja megvigasztalta: örülj neki, hogy nincs rá szükséged!
Ekkor kezdték játszani a játékot: bármilyen helyzetben is találja magát az ember, keressen benne valamit, aminek örülhet. Minél nehezebb a helyzet, annál érdekesebb és izgalmasabb a játék.
"Rájött, mennyire haragszom a hétfő reggelekre. Azt mondja nekem egyszer: - Nancy, én a maga helyében örülnék, hogy most hétfő reggel van! – Miért? –kérdem én. – Hát azért, mert egy egész hétbe fog telni, amíg újból hétfő reggel lesz! – És akármi legyek, ha azóta nem gondoltam erre minden hétfő reggel! Mert tetszik tudni, muszáj volt nevetni, ha pedig az ember nevet, könnyebben megy minden."
A játék és a játékosok
Az édesapja halála után az árva kislányt magához veszi nagynénje, a szigorú Polly kisasszony, Harrington kastély jómódú úrnője, aki egész nap a "kötelességét teljesíti", egyszerű és puritán, magányos életet él. Pollyanna személyiségével, jelenlétével megváltoztatja a kisváros életét, örömöt visz a szürke hétköznapokba, a végén mindenkinek megtanítja a játékot, még Polly kisasszonynak is. Ebben regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek szigorú és rideg világát, szinte játszva.
"Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt."
"Annak is örülhetek, hogy nincs tükör a szobámban, mert ha nincs tükör, nem láthatom a szeplőimet."
Mosolyt csal az arcára Mrs. Snow-nak, aki ágyhoz kötött beteg, felmelegíti a szívét a "remetének" Pendleton John-nak, aki évek óta senkivel sem beszél, összehozza Nancy-t és Tim-et, segít a kis árva fiúnak, Jimmy Bean-nek, végül a nagynénjét is kibékíti a régi szerelmével. Pollyanna egy baleset következtében megbénul, a "játékosok" megpróbálnak visszaadni neki valamit a sok jóból. Hogy mi lesz a történet vége? Kiderül a regényből.
A megható, fordulatos, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató regény segít visszaadni azt a képességünket, hogy tudjunk rácsodálkozni a dolgokra és örülni a hétköznapoknak. Felébreszti a bennünk lakó gyermeket. Van-e nagyobb ajándék az életnél?
Pollyanna nem ismerte a pozitív pszichológia elveit, de mégis jól alkalmazta: "kötelezzük el magunkat a céljaink mellett, legyünk optimisták, nyilvánítsuk ki hálánkat, gondolkodjunk pozitívan, hagyjunk fel a rágódással, gyakoroljuk a jócselekedeteket, ápoljuk a társas kapcsolatainkat, élvezzük az apró örömöket, törekedjünk áramlatélményekre…"
A játékot korhatár nélkül bárki kipróbálhatja, naponta többször is, egyszerű és hatásos, mellékhatások nélkül.
Álltam a konyhában a sütemény romjai mellett és arra gondoltam, most mit találna Pollyanna, aminek örülni tudna. A vendégek késnek, így van idő elkészülni, a férjem első kérésre (és szívesen) segít, van elérhető és nyitva tartó bolt a közelben, a sütemény felét sikerült megmenteni, és van egy kislányom, aki megtanult szívből örülni, sőt engem is erre tanít!
Nem is olyan nehéz ez a játék, bele lehet jönni…
A könyvet itt találjátok meg kedvezménnyel: Eleanor H. Porter: Az élet játéka
Halász Kinga, Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
