– mint a mesében – elém pottyant az Óbudai Otthon Segítünk Alapítvány.
Néhány éven keresztül - az unokám születéséig - itt a kerületben, mint koordinátor tevékenykedtem. Bele kóstolva, elsősorban a helyi, aztán az országos, sőt a nemzetközi önkéntes világba, nagyon sok kedves, szív melengető élményben volt részem. Sok jó, egészséges lelkületű embert ismertem meg, és az ezen emberek által alkotott közösség semmihez nem hasonlítható megtartó erőjét.
Receptre írnám fel az önkéntességet az akár okkal, akár ok nélkül elégedetlen, szomorkodó emberek számára! Segíteni önmagában is jó dolog, de családokat segíteni, hát az a „legek leg”-je. Mert mi is a család? Jó esetben biztonságot, melegséget, derűt adó közeg, amire leginkább a legkisebbeknek, a gyerekeknek van szüksége. Nagyon fontos cél, hogy minél több olyan család legyen, amely a rá váró feladatokat – még ha külső segítség igénybevételével is - saját otthonában, saját közösségen belül tudja megoldani.
Ha „csak” annyit teszünk, hogy .... a négy gyerekes mama szusszanni tud egyet....., vagy az elsőszülött kisgyerek anyukáját megnyugtatjuk, hogy menni fog a dolog.... , vagy amikor a hármas ikrek után az anya mellett az önkéntes is szalad a játszóterén.... , vagy amikor a beteg gyereket az édesanya nyugodtan tudja tornáztatni, mert a nagyobbakkal megírjuk a leckét, ... vagy ...., - akkor bizonyára megtettük azt a valamit, amivel hozzájárulhatunk a biztonságot, nyugalmat adó családi közeg megteremtéséhez.
És mindeközben egyértelműen meg lehet tapasztalni, hogy a mondás, miszerint jobb adni, mint kapni - nem jól hangzó üres szólam, hanem maga a valóság. Ha valaki kételkedik ebben – javaslom – próbálja ki.
Részlet: "Az Otthon Segítünk Alapítvány színes világa – az első 15 év" című kiadványból
Tarján Klári: „Mindent senki nem tud megtenni, de VALAMIT mindenki tud tenni.”
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
