Emlékkönyvek titkai

Nekem is volt, sőt, Anyukámnak is, amit meg is nézhettünk sokszor gyerekkorunkban. Sőt, nem csak emlékkönyve, de aláírásgyűjteménye is. A híres óbudai Siposban dolgozó nagynénénknek köszönhetően magyar és külföldi hírességek kalligrafikus vagy épp hányaveti aláírásaival és üzeneteikkel, fotóikkal teli külön emlékkönyv volt ez is. Halálosan irigyeltük a húgommal és persze mérhetetlenül büszkék voltunk Anyukánkra, aki a 60-as éve végén, a 70-es évek elején ennyi hírességet látott élőben, színpadon vagy étteremben.

Gyerekkoromban valóban nagy divat volt az emlékkönyv. Különös izgalommal adogattuk egymásnak, vajon ki mit ír, s főleg mit rajzol bele. Némelyik vers és rajz igazán csodálatos volt.

A 80-as évek legnépszerűbb, legismertebb versei már a diákok, tinilányok alkotásai. Gyakran szerzők nélkül idézett versrészletek.

Ha majmot látsz ülni a fán, húzd meg a farkát és gondolj rám!

Túros tészta mákos csík, gondolj rám, ha bolha csíp.

Ha szerelemtől hevülsz,  ülj a jégre, s lehűlsz!

Az utolsó oldalra csak annak szabad írni,

aki ezt a kislányt feleségül kéri!

Én is tartanék rá számot,

de sajnos szoknyában járok!

Szerelem, szerelem… ez az átkozott szerelem! Már egy órája csak ezt a vacak bicajt szerelem!

Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel,

Ha majd a játék helyett a szerelem érdekel,

Ha majd a boldog férj az oltárhoz vezet,

Akkor se feledd e baráti nevet!

Hallgass a szív szavára,

Mindent utána tégy,

Szeress, kit szerethetsz,

De hűtlen sose légy!

Az első emlékkönyvtől a tinilányok blogjáig

Korunk emlékkönyvírói blogokba írják gondolataikat és idézeteiket számítógéppel, semmint kalligráf mániások a kis lakattal zárható könyvecskéikbe. De hogyan tették ezt régebben?

Az első ismert emlékkönyvek megjelenése a 16. századra tehető. Gazdag és még nem teljesen feltérképezett az emlékkönyvhagyomány.

Az  emlékkönyv története közel fél évezreden át következő  nyomon. Az emlékkönyv eleinte a főúri családok kiváltsága volt a 17–18. századtól, majd a nemesi és polgári családok körében is egyre népszerűbbé vált. Liber amicorumnak nevezték latinul azaz Barátok könyve. A kifejezés nem véletlen, a külföldön tanuló diákok gyűjtöttek össze emléksorokat diáktársaiktól és tanáraiktól már a 13. században.

A bejegyzések antik szerzőktől és a bibliából vett idézetek voltak, legtöbbször latin vagy görög nyelven íródtak.

A 20. századi emlékkönyvekben fontos elem a titok-szöveg, a társas lapok, sőt a vicces oldal melléklet is.

Az emlékkönyvek szerkezete jellegzetes: az első oldalon rendszerint a tulajdonos nevét, a könyv/ecske megnyitásának a dátumát s általában a dedikációt is találhatjuk. Speciális szövegformula tudatja az emlékkönyv megnyitását és zárását is.
Egy-egy emlékkönyvi bejegyzés megszólítás és ajánlással kezdődik. Ezt követi a főszöveg. A lapot kolofon zárja, ebben megtalálható a bejegyző inkább keresztnévvel, ritkábban teljes névvel. A kolofon rendszeresen utal a tulajdonos és a bejegyző közötti viszonyra is.

Német nyelvterületen kemény kartonú, vastag mappába helyezett lapok gyűjteménye volt, melyet házasságkötéskor az ifjú pár egyesített (Stammbuch der Hochzeit).

 Magdalena Sibylla Kurfürstin von Sachsen 1602 – 1613 között íródott emlékkönyve - Forrás

A 18. században a polgári emlékkönyv általánosan elterjedt, de igazi virágkorát a 19. század elején, a szentimentalizmus és a biedermeier korban éri meg. Az emlékkönyv családi tárggyá, az intim családi szféra és a társaság tagjai közötti kommunikáció sajátos eszközévé  vált.

Széles körűvé a 19–20. században vált, és egyre inkább tulajdonosa kedvenceinek bejegyzései felé fordult az iránytűje, később nemritkán az autogramgyűjteményekig, de egyre kevésbé igényeltek díszes kötést, gyakrabban egy füzetben vagy noteszben is írtak.

„Emlékkönyvbe”-költészet

Népszerűségét az irodalmi párhuzamok is bizonyítják: olyan jelentős költők, mint Goethe, Heine, Puskin vagy nálunk Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Arany János is írtak emlékverseket ismerőseik albumaiba. Persze a barátoknak szánt magasztos gondolatok mellett a rövidke versek rögtönzése kiváló csajozós fogás is volt.

Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett

Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád.

Vörösmarty: Emlékkönyvbe

To love, to like, enyelgénk,

Amaz sok, ez kevés; –

(Szótár segélye-nélkül

Támadt az érezés;)

Egy szóba’ most ezen perc

Kiengesztelve lőn:

Zeng édesen: remember!

Át téren és időn.

Arany János: Wohl Janka emlékkönyvébe

Puskin egyik rajongójának, Jelizaveta Nyikolajevna Usakovának az emlékkönyvébe beírt két névsort, azoknak a nőknek a nevét, akiket addigi életében szeretett. A csak keresztneveket tartalmazó sorozat mindmáig sok fejtörést okoz a költő életrajzíróinak. Az első listába az a 16 név került, akikhez mély érzés fűzte, míg a másik lista felszínesebb kapcsolataival 21 nevet tartalmaz.

Nemesi kiváltságból kamasz rajongás

Az emlékkönyv az I. világháború kitöréséig – a leveleskönyvek és a vendégkönyvek mellett – a társasági tárgyi kultúra különleges darabjai voltak.  Ebben  az  időszakban  nyerte  el  nőies  jellegét. 

A 19. századtól kezdődően az idézetek szerző nélkül, gyakran  módosítva  kerültek  bele  a  füzetekbe.  Ekkor  alakult  ki  a  ma  is használatban lévő emlékszövegek jelentős hányada.

A szerelem tízparancsolata (Turi Mihály katonakönyvéből )

1. Én vagyok a te szeretőd, és énrajtam kívül idegen kedveseid ne legyenek. Énelőttem képzelt képet ne alkoss szívedbe, hogy azt szeresd és csókoljad és imádjad.
2. A szerelem nevét hiába fel ne végyed.
3. Mindenek felett megemlékezzél, hogy szíved dobogásának és lelked elmélkedéseinek ünnepet szentelj. Illő, hogy verejtéked és munkád közepette is legyen nap, melyben kedveseddel légy.
4. Akit szeretsz, ne mondd azt róla, hogy nem esmered, hanem bízzál, szeress és remélj.
5. Atyádon és anyádon kívül tiszteljed a te kedvesedet, hogy hosszú életet élj e földön, amelyet a te Urad Istened ád teneked.
6. Vigyázz, hogy lelket és nyugalmat ne ölj.
7. Ne légy soha olyan gondolatod, amellyel meg nem érdemled kedvesed szeretetét.
8. Ne lopja meg tüzeitől szemed a napot, arcod színe a rózsát és liliomot, elég néked a mennyei szépséged, amit az ég ajándékozott.
9. Ki mást szeret, ne gondoljon reád, lelked legyen egy azzal, akivel mmár szíved megosztottad.
10. Ne kívánd a más szépségét, örömét, boldogságát, szerencséjét, szóval semmit sem ami rajtad kívül vagyon.

A 20.  század  első  felében  még a felnőttek vagy a szolgálatukat teljesítő katonák is vezettek emlékes füzetet, az 1950-es évektől a használat terén erőteljes társadalmi változás figyelhető meg.

Az emlékkönyvek használói és készítői mára leginkább a tinilányok, diákok. Maguk az emlékversek is sokat veszítenek komolyságukból, egyre több a tréfás megfogalmazás, a már-már pajzán humor.

ADL – Debrecenimami

Forrás:

Reisinger János: Petőfi „emlékkönyvbe”költészete

H. Tóth István: Az utóbbi évszázad magyar emlékkönyvkultúrájáról

Vajda András: Emlékversírás és emlékvershasználat  a Maros megyei Sáromberkén

Soproni András: Színe és visszája (Puskin szerelmes verseihez)