Amikor kötelező a tilos
A mai hétfő volt az első nap a világtörténelemhez hasonlítva igen csak rövidke életemben, mikor nem volt iskola államilag elrendelten. A bejelentés estéjén velem ültek a fiaim a tévé előtt és próbálták felfogni a komoly szavakat mind a 7 és majdnem 9 évükkel. Félve kérdezte a nagyobbik a közvetítés végén, hogy - Anya, most akkor nem megyünk iskolába? A kicsi kontrázott: - Akkor most hétfőn nem megyünk iskolába? – Nem. - És kedden? - Figyeljetek, lehet, hogy szeptemberig nem mentek már suliba. - válaszoltam halkan, magam is hitetlenkedve a kimondott szavaimon. A kicsi sírásra görbülő szájjal meredt rám: – De Anya! Akkor szerdán sem megyünk?
Hétfőn délben már óránként jön a kisebbiktől a kérdés: - Anya, ma vasárnap van?
Napirendhez szokott kis lelkük nem tudta megérteni, mit jelent, hogy nincs iskola. Nekik az az életük, a barátaik, a tennivalójuk, a küldetésük. És most nincs. Elvette valami számukra láthatatlan. Belekerültek egy vákumba, amiben újra kell építkezniük.
Az első nap iskola nélkül
Míg várom a híreket a tanítónéniktől, az iskolától, hogyan jutunk hozzá majd a bent maradt könyvekhez, megpróbálom sínre tenni a ma induló új életünket, rémülten hallgatom ismerőseim beszámolóit. Míg én tervezek, napirend, házimunka beosztás, ki hol tanuljon a lakásbanhogy ne zavarják egymást de én mindenkit lássak, mikor fogok és mit főzni… addig a csodaszép idő miatt tele vannak a debreceni játszóterek, parkok gyerekekkel. Rögtön bevillan a kép az HBO 6 Csernobil részes minisorozatából. Az atomrobbanást követően a skandináv országokban a gyerekeket nem engedik ki játszani, míg Csernobilban a parkban rohangásztak….
Ugye nekünk kedves Szülők több eszünk lesz, mint akkor volt bárkinek is?
Ugye értitek, hogy egy most lazán elengedett persze, elmegyünk a játszótérre mondat mit jelent?
Az összefogdosott hinták és mászókák, egymás játékainak kölcsönvétele, a gondtalan pár pillanatnak milyen súlyos ára lehet? Az unoka hordozóként hazaviszi a nagymamának, akihez hazafelé a játszótérről a megszokott módon beugratok, mert palacsintát sütött.
Szülők, a következetesség láncszemei
Csábító a szép idő, pokoli a gyereket bent tartani a szűk lakásban és még rosszabb azt mondani a nagyinak, hogy nem mehetünk.
DE EZT KELL TENNETEK! Szülők vagytok, az egyetlen láncszem a rendszerben, aki összeköti a nagyszülőket és a gyerekeket, a tanárokat és az iskolát az otthonnal, a játékot a munkával. A legfontosabb (a türelem és a sok kávé mellett) a következetesség, a szabályok felállítása és betartása. Na ehhez kell ám a sok türelem (és kávé).
Egy láthatatlan ellenfél, megfoghatatlan, nem ágyúszóval vagy trombitahanggal, de közeledik. A vírus okozta vészhelyzet sok természetesnek tűnő dolgot értékelt fel, mint a szabadságunk, szeretteink magunkhoz ölelése vagy a játszótéri játék. Soha nem lesz utána már olyan, mint előtte volt. De lehet értékesebb.
Kolléganőm három, ovis, iskolás és középiskolás lánygyermekével próbálja megugrani az akadályt. Aki ismeri őt, tudja, hogy már vasárnap pontos, kidolgozott napirenddel indultak neki a hétfőnek.
Együtt végiggondolva a gyerekek életkori, fizikális és szellemi igényeit, az elmúlt nyarak és szünetek tapasztalatait, a következőkre irányelvekre jutottunk:
- Csináljatok napirendet! Keretet ad, szabályokat jelent és nem úsznak el a napjaitok.
- A napirend ne térjen el céljaiban és beosztásában az iskolai, óvodai napirendjüktől, így könnyebb lesz majd a visszatérés.
- Tartsátok be az étkezéseket, a kisebbek öt alkalmas étkezése ugyanolyan fontos, mint a nagyobbak háromalkalmasa. Még szerencsés is lehet hogy a nagyobbak is visszaszoknak az almára, joghurtra az iskolai büfé péksüteményei helyett.
- Mozogjatok, akár külön-külön, akár közösen. A közvetlen kontaktust nem igénylő mozgások, bicikli-roller-görkori-tollas-kocogás-pingpong jobb választás, mint a birkózás.
- A szabadtéri tevékenységek egyik legjobbja a kertészkedés. Nem kell egy komplett hektár traktorral hozzá, lehet pár tő virág, fűszernövény vagy eperpalánta, virágládában saláta…
- A kreativitás otthon is jó móka: online hobbyboltokból is megrendelhetitek a hiányzó alapanyagokat, a neten elérhető videók száma pedig végtelen. Ráadásul nem muszáj öncélú hasznavehetetlenségeket gyártani: egy klassz asztali tároló a gyerekek igényeihez igazítva, tárolódobozok a kamrába, konyhába, új ékszerek a nyári ruhákhoz….
- Olvassunk naponta: fejleszti a helyesírást, ez pl. a diktálás megúszásához jó érv. Az olvasónapló lejárt lemez, de egy képregény vagy rajzos, matricás napló vagányabbnak hangzik.
- Nyelvtanulás játszva: Aki ismer, tudja, hogy a nyelvtanulás a vesszőparipám. Ebben (is) az intenzitásban hiszek: naponta 25 perc angol nyelvtanulós játék a tableten, telefonon sok kicsi sokra megy alapon eredményes lehet. (ja, és Neked is lesz 25 perc csendes énidőd a kávéra)
- Tervezz menüt! Anyagilag és az otthoni készletnek is jót tehet, az időddel is jobban tudsz majd gazdálkodni. Részesíts előnyben a 2in1 ételeket: pörkölt és 2 nap múlva gulyásleves; dupla adag főzése és a fele mehet a fagyasztóba későbbre
- Különórák skype-on: Keresd meg az edzőt, a különóra tanáraitokat! Nekik is több idejük lett most: lehet, hogy skype-on is tudnak angol vagy sakkórát tartani, akár egyszerre több gyereknek.
A cím tulajdonképpen egy idézet egy utazási blogról, Vigh Bori, a backpacker.hu szerzője írt egy igazán elgondolkodtató bejegyzést a koronavírusról. Aki az ő - számomra gondolatébresztő - cikkére kíváncsi, ITT találja.
ADL - Debrecenimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
