Jelenlegi hely

Babás-Mamás avagy Instant életképek a babás hétköznapokról! Úristen, mekkora!

Ott tartottam, hogy egy napnyi várakozás után végre betoltak a műtőbe, és belém döfték a tűt. Nem is egyet, hanem kettőt, de a másodikat már nem éreztem.

Érdekes volt ébren lenni, az előző császárnál már aludtam, amikor az előkészületek történtek. Hallgattam, ahogy az orvosok, nővérek beszélgettek, láttam, ahogy rám borítják a kék paravánt, éreztem, ahogy az orvos rám keni a fertőtlenítőt. Az altatóorvossal pedig közben jól elbeszélgettünk, mindent elmagyarázott. Figyelmeztetett, hogy ne mozogjak, legalább 12 órán keresztül, akkor nem fog fájni a fejem. Ha mégis előfordulna, akkor igyak nyugodtan kávét kólával, az segíteni fog.


9.22-kor szúrta be az érzéstelenítőt, néhány perc múlva már nem éreztem a lábaimat, a hasamat, sőt még a vágást sem. Figyelmeztettek, hogy érzékelhetek némi húzást, nyomást, ahogy szedik ki a babát, de nem fog fájni. Nos, tévedtek, nekem bizony fájt. (Gyengébb idegzetűek most ugorjanak néhány sort a szövegben!) Éreztem, ahogy az orvos húzza és rángatja hatalmas pocakomat, ahhoz volt hasonló, mint amikor elvágjuk az ujjunkat, de jó mélyen. Szóltam, hogy érzek mindent, erre kaptam egy adag fájdalomcsillapítót vénásan, amitől rögtön úgy éreztem magam, mint lánykoromban három fél jäger megivása után. Hallottam, ahogy a gumikesztyűs kéz belenyúl a testembe, és a szövetek egymáshoz érnek, hallottam a vérem loccsanását a padlón. A fájdalom véget ért, egy nő elképedve felkiáltott: Úristen, mekkora!

Az óra 9.32-t mutatott, amikor végre erőteljes ordítás hasított bele a hideg csöndbe.

Ez az élmény mindenért kárpótolt, az előző szülésnél nem hallottam a gyermekemet felsírni, sőt nem is láttam, csak hat óra múlva. Most abban a pillanatban, ahogy kivették, megmutatták, odatették az arcomhoz, megpuszilhattam a fejecskéjét. Kis gyűrött arcával, lilás fehér bőrével, sűrű fekete hajával gyönyörű volt.

Utána elvették, és jöttek a paraméterek: 53 cm és 4620 gramm! Mindenki ledöbbent. (Napokig azzal zaklattak, biztos nem volt-e magasabb a cukrom a terhesség alatt? Nem. Na jó, bevallom, egyszer rezegett a léc, de befejeztem a fagyi zabálást, és nem ment fentebb :-) Roninak is rögtön megmérték a vércukorszintjét, biztos, ami biztos, de szerencsére rendben volt.

Legközelebb az újszülött osztályon, az őrző szobában láttam Őt, amikor betolták a kis kocsiján, és odatették a hasamra. Egymás szemébe néztünk, és ledöbbentem, milyen kíváncsian vizsgálgatott. Valami eddig ismeretlen érzés tört rám, ahogy megláttam magam sötét szemeiben tükröződni. Azóta milliószor néztük egymást, de az a tekintetet nem tért vissza többé. Most értettem meg, miért hívják Aranyórának a születés utáni első órát, és mi az, ami az első babánál kimaradt.

Szerző: Gacov Katalin - két pici lány anyukája :-)
http://gacov.hu

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

50 év a Hortobágyi Pusztán

50 év a Hortobágyi Pusztán

Pályázat típusa: alkotópályázat 3 - 18+ korosztályig több kategóriában Beküldési határidő: 2023. április 3.
Hímzett kötény, kiscsizma... 2023

Hímzett kötény, kiscsizma... 2023

Pályázat típusa: néptánverseny óvodás csoportoknak Beküldési határidő: 2023. március 21.
Janikovszky Éva meseíró pályázat

Janikovszky Éva meseíró pályázat

Pályázat típusa: 7-16 éves fiataloknak írói pályázat Beküldési határidő: 2023. április 12.
Ismered azokat a napokat? – avagy anyák home office-ban

Ismered azokat a napokat? – avagy anyák home office-ban

Ismered azokat a napokat, amikor már annyira felgyülemlik a fejed felett a tennivaló, hogy tudod, csak akkor végeznél vele, ha 3 napig alvás nélkül nyomnád?

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére