Kedves Édesanyák, leendő Anyukák!
Az én történetem 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is úgy döntöttünk a férjemmel, hogy szeretnénk egy kisbabát! Akkor még nem gondoltam hogy több éven át tartó küzdelem vár ránk!
Az első évben kitartóan próbálkoztunk, mondván nem sikerülhet mindenkinek elsőre. A 8.hónap sikertelenség után az akkori nőgyógyászom javaslatára elkezdődött a kivizsgálásunk. Akkor kerültem Emődi dr-hoz. Minden eredményünk szuper volt, elvileg semmi akadálya nem volt a Csöppség érkezésének.
Elkezdtünk a gyógyszeres kezelést, ami egy évig tartott, de mégsem érkezett meg a kis Csodánk. Ezután kerültünk a Budai Meddőségi Centrumba. Újabb kivizsgálások, sok-sok hónap várakozás, hogy végre történjen valami. Az orvosunk úgy döntött nem szükséges lombik ilyen szuper eredmények mellett. Elég az inszemináció. Óriási reményekkel vágtunk bele. Az első inszem egy hatalmas kudarccal zárult. Biztatott az orvos, menjünk tovább, majd a következő. Az eredményhirdetésre az esélytelenek nyugalmával mentünk.
Majd közölték a jó hírt- babát várok!
Először fel sem fogtam. Majd szépen lassan tudatosult bennem, édesanya leszek. A 9. héten jött a fekete leves. Megállt a baba szíve. Azt hittem összedől a világ. Gyorsan műtét, ki kell venni.
Ismét hónapok teltek el, és kezdhettünk mindent előröl. Volt még három sikertelen inszeminációnk, mire végre belevághattunk a lombikba.
Minden szuperül ment, jól reagáltam a hormonokra. Hat babánk megfogant, amiből kettőt visszaültettek, négyet fagyasztottak. Beültetés után 4 nappal nagyon rosszul voltam. Vissza az orvoshoz, ott rám néztek és már mosolygott a biológus.
A vérvételből kiderült másfél babára elég hcg-m van, amiből még lehetnek ikrek is. Mellette több liter víz a méhemben a lombiknak köszönhetően. Hazaengedtek, de másnap ismét kórház mert fulladtam. 8 nap kórház lett belőle. Közben nem nagyon nőtt a hcg, közölte az ügyeletes doki ne nagyon reménykedjek. A poklot jártam meg egészen addig, amíg az újabb vv ki nem mutatta hogy megugrott a hcg-m. Az öt hetes uh-on közölték, hogy iker terhes voltam, de a B baba elhalt. Nagyon sajnáltuk, de legalább A baba velünk volt.
7 hetes uh-ra mentem akkor már az orvosomhoz Emődi dr-hoz. Aki mosolyogva csak annyit mondott, hogy itt is van egy szívhang, és itt is van egy szívhang. Szóval B baba mégiscsak velünk maradt!
Végül 34 hétre megszülettek a kislányaink, akik már egy évesek lesznek májusban, és hálával tartozunk nekik, hogy bennünket választottak szüleiknek!
Szerző: Simon-Hegedüs Renáta
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
