Jelenlegi hely

Az én történetem - Azok a fránya decemberek

Sziasztok! Éva vagyok, most decemberben leszek 40 éves és az első kisfiam, Csongor születését írom meg dióhéjban. Az én történetem úgy kezdődik, hogy egymás után 3 évig borzasztó decembereim voltak... Sajnos a negatívumok évről-évre emelkedő tendenciát mutattak.

2010. decemberében megszűnt 14 év után a munkahelyem.

2011. decemberében 8 hetes terhesen elvetéltem. Első babám volt, különösen szörnyű volt, hogy szerettem volna, ha mindenki velem örül, ezért szinte az összes szembejövőnek elhíreszteltem. Sokan gratuláltak még januárban is. 

2012. decemberében 20 hetes terhesen kellett meghoznunk a párommal együtt életünk legnehezebb döntését. Genetikai vizsgálat után kiderült, hogy Down-kóros a magzat. Nincsenek szavaim... Nem adtunk neki esélyt. Tömören ennyi. Nem mondom, hogy bánom, mert azt hiszem, ugyanígy döntenék hasonló körülmények között. De máig tőr a szívemben...

3 hónap "pihenés/regenerálódás" után szinte azonnal megfogant Csongor. A születés várható ideje 2013. december 10... Jaj, megint december. Senkinek nem mondtunk semmit és próbáltuk félelem nélkül várni a kis jövevényt. A fordulópont a mintavétel, a genetikai vizsgálat után volt. A gyerek tökéletes volt! Persze minden egyes vizsgálatkor óriási drukk és félsz volt bennünk, de kezdtük elengedni az előző éveket és boldogan vártuk a fiúnkat. Maga a terhesség egyébként egy élmény volt, se hányinger, se rosszullét, semmi negatívum. A 6. hónap elején szigorú nyugalmat írt elő az orvosom, mert kissé elnyílt a méhszájam. Ezt leszámítva minden rendben volt.

Október 26-án – szombaton berendeztük a gyerekszobát, másnap pedig egy romantikus erdei csavargást ejtettünk meg. Hazaérkezés után pár órával elfolyt a magzatvíz. 33 hetes terhes voltam. Párom pánikban, én teljes nyugalomban. Úgy éreztem, semmi gond nincs, a gyerekszoba kész, Csongi nem vár tovább, kijön végre "bandázni" velünk. Teljesen ismeretlen terepen voltunk. Az orvosom épp akkor váltott kórházat, még bent sem voltunk megnézni, hova is megyek szülni. Ráadásul, mikor elfolyt a magzatvíz, a kórházban az első 2 nővér nem is tudta, melyik orvosról beszélünk. Délután befektettek a szülőszobára és közölték, hogy bent kell még tartani a gyereket egy kicsit, még nincs szülés, erősítőt, "tüdőérlelőt" kaptam infúzión keresztül. A 3-4 perces fájások vissza is lassultak 10 percessé.  Reggel szóltak, hogy 2 adag tüdőérlelő elég is volt, kezdjük a vajúdást. Ismét elindultunk a 10 perces fájásoktól a szaporábbakig. 

Innentől tulajdonképpen semmi érdekes nem történt egészen a szülés pillanatáig. Szerintem bőven elviselhető volt a fájdalom, miután elértem a megfelelő tágulást, maga a szülés percek alatt lezajlott. 15:45-kor született meg Csongor, akit a kezembe adtak, majd elvitték a PIC-re. 48 cm-rel, 2,48 kg súllyal látta meg a világot, majd kirúgta az inkubátor oldalát.  Egy fél napos megfigyelés után már át is engedték az újszülött osztályra. 10 napig voltunk bent, de ez szinte csak rajtam múlt, első gyerekes anyukaként csöppet bizonytalan voltam. 2-3 hónap alatt beérte a normál időben születetteket, szinte hetenként hízott egy kilót. 2,5 éves koráig szoptattam. 

Nézzétek, a kis Betyárbütyökből milyen nagy legény lett! 

Éva

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

5 tipp, hogy a szülőség mellett magunkra is maradjon időnk

Szülőnek lenni csodálatos és hálás feladat, ami ugyanakkor számos lemondással és kihívással együtt jár: miközben egy másik emberi lény szükségleteiről gondoskodunk, sokszor érezhetjük úgy, hogy nem jut idő saját magunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy az énidőre mindenkinek szüksége van, olykor tehát egy kicsit törődjünk saját magunkkal is.
Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

Hogyan segíthetünk a rászorulóknak? - Tippek nem csak az ünnepi időszakra

A rászorulók támogatása nemcsak karácsonykor, hanem egész évben fontos, de az ünnepi időszak különösen jó lehetőséget teremt a segítésre. Hoztam pár ötletet, hogy milyen módokon tehetünk jót:
Hogyan maradjunk energikusak a téli hónapokban? - Tippek a tél okozta fáradtság ellen

Hogyan maradjunk energikusak a téli hónapokban? - Tippek a tél okozta fáradtság ellen

A téli hónapokban gyakran tapasztalható fáradtság és energiahiány a hideg időjárás, a rövid nappalok és a kevesebb napfény miatt alakul ki. Az alábbi tippek segíthetnek, hogy energikusabbnak érezd magad ebben az időszakban:
Apák a gyermeknevelésben

Apák a gyermeknevelésben

Hogyan élhetik meg valóban a szülőséget az édesapák?

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére